Termesszünk, neveljünk, szaporítsunk otthon citromot
Történészek és régészek kutatásai szerint már a sumér birodalomban is rendszeresen fogyasztották a citromot. Akkor még nem tudtak C-vitamin forrás mivoltáról, a rossz szellemek és a betegség elűzésére használták. Az egyiptomi kertekben is neveltek már kitrifákat, ennek latinos átirata a Citrus, ahogyan ma nevezzük.
A korai időkben gyógyszernek, illatszernek használták, héjának rágcsálását a rossz lehelet ellen művelték. A görögök perzsa alma néven emlegették, a rómaiak rettenetesen fanyar íze miatt ellenméregnek is nevezték. Indiában a máglyahalálra ítéltek citrommal a kezükben mentek a halálba, abban bízva, hogy így távol tarthatják a rossz szellemeket utolsó útjukon.
A citrom mai típusa csak később, a középkorban jelent meg Európában, a mai formájában. A limonádé mellet továbbra is használták orvosságként. Az igazi ismertséget és elterjedését az arabok szorgalmazták. Náluk tiltott az alkohol fogyasztása, ezért nagyon megörültek annak, hogy egy újféle üdítő italt találtak. Kifejezetten limonádékészítési céllal kezdték el termeszteni. Példájuk nyomán a XI. században Spanyolországban és Szicíliában is citromkerteket telepítettek.
Magyarországra feltehetően Mátyás korában érkezhettek az első citromok Olaszországból.
A világhírű versailles-i kert mintájára a főúri villák télikertjei a divatnak megfelelően ettől kezdve citrom- és narancsvirágoktól illatoztak. A citromfák meghódították a Schönbrunn, Pozsony, Budavár, az Esterházyak, Grassalkovichok és az egri püspökség télikertjeit.
Érdekes, kevéssé ismert tény, hogy az 1800-as években Jezsuita szerzetesek vitték magukkal a citromot Amerikába.
A citrom szaporítása és nevelése
A citrom (Citrus limon) a rutafélék (Rutaceae) családjába tartozik, a 33 fajt magába foglaló Citrus nemzetség tagja.
Az egzotikus vidékről származó ritkaságok mellett a citromfélék családjának tagjai Magyarországon is előfordulnak. Tölgyesekben honos a Kőrislevelű ezerjó vagy erősfű (Dictamnus albus). Magyarországon a citrom szobai tartásának nyomaira már a 19. század első felében rábukkanhatunk.
A citrom alapvetően cserje, vagy kis fa. Levelei kemény tapintásúak, viaszos zöld színűek. Gyakori a nagy számban fejlődő virágok között a fejletlen termőt és bibét tartalmazó típus. A virágok erős, jellegzetes illatúak.
Gyümölcseik kezdetben zöldek, később megsárgulnak.
A citromok magvetéssel, szemzéssel, dugványozással és oltással szaporíthatóak. A magból fejlődő növények csak hosszú idő után virágoznak, és terméseik gyenge minőségűek. A magcsemetéket ezért ajánlatos szemezni vagy oltani.
A szemzéshez és oltáshoz 2-3 éves magcsemetéket használhatunk alanyként. A magokat ládában vagy cserepekben, a felső homokrétegbe 1-2 cm mélyen rakjuk, a homok alá humuszban gazdag, laza szerkezetű földréteget teszünk. A cserepeket üveglappal takarjuk le és meleg helyen tartsuk, legalkalmasabb erre a télikert vagy az üvegház.
Tavasztól nyár végéig szemezzük. A citromnak jó alanya a citrom és narancs. Jó eredésre akkor számíthatunk, ha az alany héja könnyen elválik a farésztől. A szemzésnél T vagy fordított T alakban vágjuk be és csúsztassuk az alanyba. Szorosan kössük le.
Párás félárnyékos télikertben a szemezések 2-3 hét alatt megerednek.
A citrom remekül szaporítható dugványozással, a tavaszi és nyár eleji időszakban erednek jól.
A citromfákat edényben neveljük, nyáron a szabadban tartjuk, télen a télikertben vagy beépített teraszon érzi magát a legjobban.
A citromfa terméseit a sárgulásuk megkezdésétől szedhetjük. Citrom nevelése a télikertben részletei…
